Abstract

1. The concept of data base
2. Basic terms and conditions of copyright protection
3. Copyright protection of edited information
4. Copyright protection of data bases procecced electronically
• Software protection
• Protecting computerized data banks
5. Alternative devices for protecting human labour setting up data bases

Az adatbázisok jogi védelme napjaink izgalmas kihívásainak egyike. Olyan terület, melynek kérdései már régóta ott lappangtak a jogalkotás és jogalkalmazás gondolatköreiben, s melyeket a viharos technikai fejlõdés ébreszt fel Csipkerózsika-álmukból.

Az adatbázisok jogi természete

Az adatbázisok jogi védelmérõl kialakított konkrét álláspont feltételezi az alapjául szolgáló általános kérdések tárgyalását. A konkrét következtetések ugyanis a jogi védelem általános feltételeinek az adott esetre alkalmazásából adódnak. Elengedhetetlen tehát azon fogalmi- és alapkérdések tisztázása, amelyeken a jogi védelem terjedelmérõl, feltételeirõl szóló megállapítások alapulnak.

Az adatbázis fogalma

Adatbázis alatt - általános értelme szerint - adatok rendszerezett együttesét értjük. A köznapi jelentésnél gazdagabb tartalmú fogalom szükségszerûen bonyolultabb, hogy rávilágíthasson az adatbázis azon jellemzõire, amelyek alapján megkülönböztethetõvé válik az adatbázishoz csak hasonlító dolgoktól. Így az adatbázis:

• emberi munkatevékenység eredménye,
• adatok, információk, tények
• valamely adathordozón
• rendszerezett formában (szerkezetben),
• valamely információhordozó jelrendszer segítségével
• rögzített együttese.

Az adatbázis jogi védelmének köre

A fentiekben vázolt fogalmi elemekbõl körvonalazódik, hogy mely dolgok tekinthetõk tudományos - és nem utolsó sorban jogi - értelemben vett adatbázisnak. A tárgyalt téma - az adatbázisok jogi védelme - szempontjából az vizsgált adatbázisok körét célszerû tovább szûkíteni. A jogi védelem igénye ugyanis a nyilvános elérésû adatbázisokra értelmezhetõ. A "nyilvános elérés" fogalma alatt az értendõ, hogy az adatbázis birtokosán kívüli személy(ek) is képes(ek) és érdekelt(ek) az adatbázis használatában, hasznosításában. Fontos továbbá, hogy a védelem az adatbázis elõállítójának vagy birtokosának valamely vagyoni vagy egyéb érdekét oltalmazza. Az eltérõ érdekkörök eltérõ védelmet igényelnek például egy reklámcélú vagy egy fizetett adatszolgáltatást nyújtó adatbázisnál

Az adatbázis azonosítása

Az adatbázisok jogi védelmének kiinduló kérdése az, hogy milyen terjedelemben lehet hatékony a jogi védelem. Ehhez a védett jogi tárgyat kell pontosan meghatározni. Ez bonyolult bizonyítási- és szakkérdés. Mégis van néhány olyan általánosítható pont, amely segíti a védelem tárgyának behatárolását. Az adatbázisok ugyanis kívülrõl egységes rendszernek tûnnek. Jogi szempontból viszont olyan alkotóelemekre bonthatók, amelyekben a védelem más-más módon érvényesülhet.

Egy nyilvános elérésû adatbázis kialakítása, fenntartása, hasznosítása az adatbázis birtokosa számára vagyoni értéket képvisel. Ha az adatbázis birtokosa azt észleli, hogy munkáját valaki "eltulajdonította", elõször is azt kell bizonyítania, hogy a konkurens termékben olyan azonossági pontok állapíthatók meg, amely a jogosulatlan felhasználást támasztja alá. Azért azonossági pontok, és nem teljes egyezés, mert feltehetõ, hogy nem szolgai másolás, hanem valamilyen szintû átdolgozás után lép piacra a konkurens. Érdemes az adatbázis fogalmi elemeit is áttekinteni ezen szempontból, hiszen a definíciós elemek segíthetik az adatbázis rendszerezett azonosítását.

• Talán az a leginkább szembetûnõ, ha az adatbázisokban feldolgozott adatkör megegyezik. Az adatbázis kialakításának ugyanis elsõdleges szempontja, hogy mirõl, mely adatokról tájékoztasson az adattár. A feldolgozás körének azonossága teszi a másik terméket konkurenssé. Képtelenségnek tûnik ugyanis, hogy pl. egy jogszabályokat tartalmazó adatbázis egy térképi adatbázissal konkuráljon.
• Az adatazonosság is fontos tájékozódási pont lehet. Egy adatbázist jól jellemez adatainak pontossága - negatív megközelítésben hibaszázaléka -, tehát megbízhatósága. Az azonosításban kevésbé az elvont megbízhatóság, mint inkább a hibák, hiányosságok azonosságai lehetnek árulkodók. Elképzelhetõ, hogy az adatbázisok ezen tulajdonságát biztonsági célra is felhasználják majd a jövõben. Egy nagy adatállományban szándékosan elhelyezett hiba-mátrix mintegy az adatbázis "vízjeleként" funkcionálhat.
• Az adatbázis adathordozója negatív módon segítheti az adatbázisok azonosítását. Sokszor éppen azáltal valósul meg egy adatbázis jogosulatlan felhasználása, hogy valaki más adathordozón adja ki a lemásolt adatbázist.
• Az adatbázis szerkezete az egy adattételben (rekordban) feldolgozott adatok körét jelenti. Az adatbázis szerkezete olyan váz, mely a konkrét adatok nélkül is megmutatja az adatbázis külsõ megjelenési formáját. Igen fontos jellemzõ, mert az adatbázis szerkezetének kialakításakor elsõdleges szempont a várható felhasználás. Ha tehát adatbázisok szerkezetében szignifikáns azonosságok fedezhetõk fel, valószínûsíthetõ, hogy hasonló felhasználási területre szánták azokat.
• Az információhordozó jelrendszer azonossága valamint eltérése egyaránt következtetési alap lehet az adatbázisok azonosításához. Ha az adatbázisok azonos jel-, rövidítés- vagy kódrendszert alkalmaznak, akkor ezen azonossági pontok nyilvánvalóak. Viszont az is elképzelhetõ, hogy a konkurens csupán más nyelvre fordította le az adatállományt. Ilyenkor éppen az információközlõ jelrendszer változtatásában testesül meg az esetleges jogosulatlan felhasználás.
• Az adatbázis rögzítésének módja számos azonosítási pontot tartalmaz. Az adatrögzítést nem statikus - az adatbázis kialakításához kapcsolódó - értelemben, hanem dinamikusan felfogva látható, hogy a rögzítési technológia meghatározza az adatállomány aktualizálásának, frissítésének technológiáját is. Az adatbázis karbantartása nem csupán az adatállomány naprakészen tartását jelenti, hanem az adatminõség, az adatok megbízhatóságának folyamatos javítását is. Az adatrögzítés ilyen tág értelemben vett know-how-ja olyan minõségi jellemzõket határoz meg, amelyek az adatbázisok azonosításának fontos elemeit képezhetik. Az adatállomány frissítésének idõintervalluma, az adatminõség, adat-megbízhatóság szintje, ennek javulása; mind olyan számszerûsíthetõ mutatót jelentenek, amely az adatbázisok azonosítását segíthetik - függetlenül az adatbázis konkrét megjelenési formájától.

A szerzõi jogi védelem

A hatályos hazai szabályozást vizsgálva az adatbázisok jogi védelmének eszköztára egyszerûnek látszik: A szerzõi jogi törvény kifejezett rendelkezéssel védi az adattárak meghatározott csoportját. Célszerû tehát áttekinteni ezen védelmi eszköz terjedelmét, korlátait, következményeit.

A szerzõi jogi védelem alapfeltételei

A szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény védi az irodalmi, tudományos és mûvészeti alkotásokat. Milyen kritériumok alapján kerül valamely emberi tevékenység által elõállt dolog szerzõi jogi védelem alá? Erre a kérdésre a szerzõi mû fogalma ad választ. A törvényi követelmények az Szjt. több rendelkezésében találhatók. A már hivatkozott szabálya lakonikus rövidséggel annyit állapít meg, hogy a szerzõi jogi védelem alatt álló mûnek az irodalom, tudomány vagy mûvészet területére kell esnie. Egy további rendelkezésbõl az is megállapítható, hogy a szerzõi mû fogalmi eleme az egyéni, eredeti jelleg . A tudományos eredmények felhasználásával ennél részletezõbb fogalmat is meg lehet állapítani. A szerzõi jogi védelem céljából, természetébõl következik, hogy egy alkotás akkor élvezhet szerzõi jogi védelmet, ha kétséget kizáróan megállapítható: Az adott mû

• a törvényben meghatározott területekre esik és
• egyéni,
• eredeti,
• kifejtett
• gondolatszövedéket tartalmaz.

Ez a fogalmi apparátus - egyfajta tesztként - olyan követelményeket állít, amelyek teljesülése esetén elengedhetetlen a szabadon kifejtett emberi alkotótevékenység szerzõi jogi védelme. A fogalmi követelmények hiányában azonban valamely produktum lehet ugyan emberi munkatevékenység eredménye, de értelmetlen védendõ alkotómunkáról beszélni.

A fogalmi meghatározás bármely elemének hiánya esetén a szerzõi jogi védelem nem érheti el célját, hanem éppen ellenkezõleg, jogilag képtelen eredményre vezet. Ha például az alkotás egyéni, eredeti jellege nem állapítható meg, vagy a felhasználók számára ez nem ismerhetõ fel, a szerzõi jogi védelem tárgytalanná válik, sõt káros lehet. Elegendõ itt arra utalni, hogy a védelem abszolút szerkezetû, negatív tartalmú jogviszonyt hoz létre. Tehát ha valamely alkotás szerzõi jogi védelemben részesül, mindenki más köteles tartózkodni ugyanolyan alkotás létrehozásától; felhasználásához pedig az Szjt. jogkövetkezményeket fûz.

A szerkesztõi tevékenység szerzõi jogi védelme

A tárgyalt téma szempontjából a szerkesztõi tevékenység szerzõi jogi védelme alkotja a soron következõ kérdéskört. Nyilvánvaló, hogy a szerkesztõi tevékenységre is a szerzõi jogi védelem megállapításának általános fogalmi követelményeit kell alkalmazni, hiszen a szerkesztõi tevékenység is önálló alkotás igényével lép fel.

A szerkesztõi tevékenység szerzõi jogi védelmének jogszabályi alapja az Szjt. 5. § (3) bekezdésében található: ÆGyûjteményes mû egészére a szerzõi jog a szerkesztõt illeti; ez azonban nem érinti a gyûjteménybe felvett egyes mûvek szerzõinek önálló jogait."

A bírói gyakorlat a szerkesztõi tevékenységgel kapcsolatban is hangsúlyozta, hogy a szerzõi mû fogalmi elemeinek az ilyen alkotótevékenységben is meg kell jelennie.

A jogszabály, a joggyakorlatban kikristályosodott szemlélet és a tudományos eredmények alapján megállapítható, hogy a szerkesztõi tevékenység akkor részesíthetõ szerzõi jogi védelemben, ha:

• az Szjt-ben meghatározott körbe tartozó alkotásokat
• egyéni, eredeti jelleggel, mindezt kifejtetten, tehát a felhasználó számára is megállapítható módon,
• valamely gondolati tartalmat közvetítve dolgoz fel.

A szerkesztõi tevékenység akkor élvezhet szerzõi jogi védelmet, ha a feldolgozott alkotásoktól elkülöníthetõ gondolati tartalmat hordoz. A védelem ezért nem érinti az egyes mûvek szerzõjének jogait. Nem állapítható meg tehát szerzõi jogi értelemben vett szerkesztõi tevékenység akkor, ha nem egy kitapinthatóan egyéni gondolat, hanem általános, közismert elv, vagy valamely külsõ parancs, szabály alapján áll elõ a gyûjteményes kiadvány.

Szerzõi jogi védelem az elektronikus kiadványokban

Az elektronikus úton elõállított és felhasznált információ szerzõi jogi védelme a szellemi alkotások jogának új, jórészt kiforratlan területét alkotja. Az ilyen típusú információközlés egyik területe az elektronikus médiához kapcsolódik. Ezen viszonyokat a mûsorközlés szerzõi jogi rendelkezései szabályozzák. E jogterületnél is kiforratlanabb azonban a számítógépes információk védelme. A terrénum újdonságát mutatja, hogy ezen a téren a nemzetközi tapasztalatok is inkább csak a kérdések felvetésérõl szólnak. Az elektronikus információközlés területén a tudományos közvélemény egyfajta köztes megoldást keres, amely a hagyományos - például irodalmi mûvekre irányadó - szerzõi jogi védelem és a mûsorközlés szabályai között helyezkedne el.

Az Szjt. és a végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet néhány rendelkezése már érinti ezt a kérdéskört, ezért mellõzhetetlen ezek vázlatos áttekintése. A Vhr. 1. § (1) bekezdésének példálózó felsorolásában szerepelnek a számítógépi program-alkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk (a törvény rövidítésével: szoftver.). A szerkesztõt megilletõ szerzõi jogi védelmet alkalmazni kell a számítástechnikai eszközökkel mûködtetett adattárra is. Látható tehát, hogy a jogszabály a számítógépes információközlés területén megkülönböztet két alkotástípust: a számítógépi programot és a számítógépes adattárat. Kérdéses lehet tehát, hogy az elektronikus adattár összeállítása - mint elektronikus jelsorozat készítése - számítógépi programnak, vagy számítógépes adattárnak minõsíthetõ. Az elektronikus adatbázis szerkesztett szövegállománya elektronikus jelsorozat formájában jelenik meg, önmagában viszont nem mûködõképes, nem képes a számítógép mûködését vezérelni. Számítógépes programnak tehát nem minõsíthetõ. A számítógépes adattár jellemzõi viszont illenek az elektronikus adatbázisra.

A számítógépes adattárak szerzõi jogi védelmének hivatkozott jogszabályi alapja az adattár (közismerten: adatbázis) jellemzõin, nem pedig annak számítógépes megvalósításán alapul. Az adattár adatkörével, adatszerkezetével írható le. Mindkettõben megjelenhet olyan egyéni, eredeti, kifejtett gondolatszövedék, amely szerzõi jogi védelemre érdemes. Az adatkör, adatszerkezet meghatározása, a konkrét adatállomány felvétele szerkesztõi tevékenységet jelenthet akkor, ha az említett egyéni gondolati tartalmat közvetíti. Ez indokolja a Vhr. 3/B. §-ának rendszertani elhelyezését. A jogszabály szerkezeti elhelyezése, szövegezése viszont azt is jelenti, hogy a számítógépes adattárra a szerkesztõi tevékenységet megilletõ védelmet nem mechanikusan, hanem akkor kell alkalmazni, ha megvalósulnak annak feltételei: a védelem fogalmi követelményei. Ezek a feltételek - a késõbb kifejtendõ körülmények miatt - csak szûk körû kivételként valósulhatnak meg.

Adatbázis szerkesztésének védelme

A teljes körû, valamely adatkört általánosan feldolgozó adatbázis összeállítása programozott (magukban a jogszabályokban, az adatkör természetében meghatározott) tevékenységet feltételez. Nem kapnak teret egyéni, eredeti alkotó gondolatok, csupán szabályok végrehajtására kerül sor.

A teljes körû, általános adatbázis szerzõi jogi védelmét az is kizárja, hogy ezáltal abszolút szerkezetû, negatív tartalmú jogviszony jönne létre. Senki más nem adhatná ki a védett adatbázist, mert egyéni, eredeti gondolati tartalmat nem biztosíthatna neki.

A kifejtettek alapján úgy tûnhet, hogy adatbázis szerkesztésére nem terjedhet ki szerzõi jogi védelem. Ezzel a sommás megállapítással semmiképpen nem lehet egyetérteni. Pontosítva úgy igaz az állítás, hogy meghatározott körülmények között terjedhet csak ki a szerzõi jogi védelem adatbázisokra. Ha ugyanis egy adatbázis valamely kérdéskör anyagát úgy szerkeszti egybe, hogy abból egyéni, eredeti gondolatszövedék kifejtése állapítható meg, a védelem mindenképpen szükséges. A terület kiválasztása, a területhez tartozó adatok meghatározása, a területhez nem tartozó - a téma szempontjából jelentõséggel bíró - adatok, kiegészítõ információk felvétele közvetítheti az alkotó módon kifejtett szerkesztõi gondolatot.

Szerzõi jogi védelem megállapításának feltételei elektronikus adatbázis szerkesztése során

A fentiek választ adnak arra a kérdésre, hogy elektronikus adatbázis szerkesztésénél melyek azok a feltételek, amelyek alapján a szerzõi jogi védelem igénye megalapozott lehet. Összegezve tehát, megállapítható:

Az elektronikus adatbázis adatállománya adattárat alkot. Ha az elektronikus adattár összeállításánál teljesülnek azok a feltételek, amelyek az adattár összeállítását szerzõi jogi értelemben vett szerkesztõi tevékenységgé minõsítik, az alkotó jogosult a védelemre. Általános, teljes körû elektronikus adatbázis összeállítása meghatározott szabályokon alapul, abból alkotó szerkesztõi gondolat nem állapítható meg, ezért szerzõi jogi védelmet nem élvezhet. Valamely területet feldolgozó adatbázis pedig akkor jogosult a védelemre, ha összeállításából megállapítható az a gondolati tartalom, amely szerkesztõi alkotásként többletet jelent a szerkesztett anyagokhoz képest.

Az adatbázis összeállításában megtestesülõ munkatevékenység egyéb lehetséges jogi védelme

Rendszerelemek az adatbázisban

Az adatbázis fogalmának meghatározása szükségszerûen egységes rendszerként kezelte az adatbázist, hiszen magát a rendszert írta le. A rendszerszemléletû vizsgálat viszont rámutathat az adatbázis olyan összetevõire, melyek önálló és egyben eltérõ jogi védelmet kaphatnak. Joggal vethetõ fel tehát a kérdés, hogy egy adatbázisként megjelenõ termék - jogi védelmét tekintve - mennyire egységes.

Az adatok védelmi szintje

A nyilvános elérésû adatbázisok szükségszerûen nyilvános, vagy nyilvánosságra hozható személyes adatokat kell tartalmaznia. Ellenkezõ esetben az adatbázis nyilvánosságra hozatala jogsértést valósít meg. Az adatbázis adatainak védelmére adatvédelmi, személyiségvédelmi eszközök szolgálnak. Ha az adatokat az adatbázis egyéb összetevõire kidolgozott jogi védelem illetné meg, az a képtelen helyzet állna elõ, hogy tényeket leíró adatokat sem lehetne megváltoztatni, például a szerzõi jogi védelem korlátai miatt. Az ilyen adatok vonatkozásában a jog éppen azok nyilvánosságát védi, hiszen ezek megismerhetõsége közérdek.

Az adatbázis szerkezetének speciális védelmi lehetõségei

A korábbiakban már esett szó arról, hogy az adatbázis, mint termék szerkezete egyedi, végsõ soron az adatbázis arculatát meghatározó jellemzõ. A jog - a késõbbiekben részletesen tárgyalt - speciális védelmi eszközrendszere, az ipari minták oltalma alkalmas lehet az ilyen egyedi arculat védelmére.

Az adatbázis építés, karbantartás védelmi szintje

Az adatbázis tág értelemben vett rögzítési technológiája képviselhet olyan know-how-t, amely szintén kidolgozott jogi védelmi eszköztárral rendelkezik.

Felhasználási algoritmus védelme

A számítógépes adattárak üzemeltetése nyilvánvalóvá tette, hogy az adatbázis használatát, az adatok visszakeresésének, megjelenítésének rendszerezésének funkcióját számítógépes programtermék látja el. Kérdéses, hogy ez a visszakeresõ program mennyire válik az adatbázis integráns részévé. A probléma ugyanígy felvethetõ a hagyományos, papíralapú rendszerek esetén is. Hiszen gyakorta ezek használhatósága is a rendszerezési, visszakeresési algoritmus megismerhetõségén múlik.

Kecsegtetõ lenne a felhasználási algoritmust az adatbázis integráns, elválaszthatatlan részének tekinteni, hiszen ezáltal a visszakeresõ program szerzõi jogi védelme kiterjedne a teljes adatbázisra. A megoldás már ott zátonyra fut, ahol több adatbázis használatához ugyanazon programot, algoritmust alkalmazzák. Ez az eset viszont szemlélteti azt is, hogy - a korábbiakban tárgyalt feltételeknek megfelelõ - visszakeresési algoritmus önálló szerzõi jogi védelmet élvez.

Védelmi eszközök

A kifejtettek alapján célszerû sorra venni a lehetséges egyéb jogi védelem eszköztárát és az egyes jogintézmények lehetséges alkalmazási területeit.

Hasznosítási szerzõdés

A nyilvános elérésû adatbázisok az üzleti forgalomban termékként jelennek meg. Használatuk, hasznosításuk felhasználási szerzõdések keretében valósulhat meg. A szerzõdések azért jelenthetnek hatékony védelmi eszközt, mert a polgári jog diszpozitivitásából fakadó elõnyöket aknázhatnak ki. A polgári jog területén a szerzõdõ felek viszonylag nagy szabadságot élveznek a szerzõdés tartalmának kialakításában. A törvény keretei között az eltérést kifejezetten nem tiltó szabályokat félre tehetik, sõt megállapodásukban új védelmi eszközöket alakíthatnak ki. Egy célszerûen kialakított felhasználási szerzõdés meghatározhatja azt is, hogy a szerzõdés körén kívül esõ mely felhasználások sértik az adatbázis birtokosának érdekeit. Ezt követõen a polgári jog védelmi eszköztárának teljessége csatarendbe állítható a védelem érdekében. Kiemelésre érdemes, hogy ha a jogsértés személyhez fûzõdõ jog megsértésében áll, akkor nyilvánvalóan személyiségi jogi védelemre lesz szükség.

Ipari mintaoltalom

Az adatbázis szerkezetének - mint megjelenési, formai jellemzõnek az egyik lehetséges védelmét határozza meg az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejû rendelet 1. § (1) bekezdése. Eszerint az ipari termék külsõ formája ipari mintaoltalomban részesülhet, ha új és oltalmát a (4) bekezdés nem zárja ki. A (2) bekezdés értelmében akkor új a minta, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt bárki elõállíthatta.

Know-how

A korábbiakban egyértelmûvé vált, hogy gyakorta éppen az adatbázis építésének, fenntartásának technológiája lesz védelmet igénylõ jogtárgy. A Ptk. 86. § (4) bekezdése megoldást kínál az ilyen típusú eredmények védelmére is: "A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékû gazdasági, mûszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idõ kezdetét és tartamát jogszabály határozza meg." Ez a jogszabály a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegérõl szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejû rendelet. 4. §-a értelmében a know-how-t a megkezdett vagy tervbe vett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig illeti meg a védelem.

Ha ezen védelmi eszköznél általánosabb, de hasonló intenzitású védelmet keres a sérelmet szenvedett fél, akkor a Ptk. 86. § (3) bekezdése érdemel figyelmet. A ugyanis törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekrõl a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak.

Mind a know-how, mind az "egyéb szellemi alkotás" védelmének tartalma kettõs a törvény szabályai szerint. Egyrészt a személyhez fûzõdõ jogok oltalmazása, másrészt az követelhetõ, hogy az eredményeket elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse a védelem jogosultját az elért vagyoni eredménybõl.

Összegzés

Az adatbázisok jogi védelme összetett, bonyolult, és jórészt kiforratlan problémakör. A megoldások keresésének feszítõ kényszerében az tûnik a leginkább célravezetõ útnak, ha a gyakorlat kialakítja az adatbázis azonosításának szempontjait, s ezek segítségével létrejöhet a védendõ adatbázisok "nacionáléja". Ha az azonosítási pontok megfelelõen formalizálhatók, még az sem lehetetlen, hogy adatbázisok azonosító adatait tartalmazó lajstrom, katalógus - tehát adatbázis jöjjön létre. Az így azonosított adatbázisok védelmére a kialakulhat egyetlen sajátos (sui generis) jogi védelem. Ez viszont valószínûleg hosszabb jogalkotási folyamat eredménye lehet. Ebben a helyzetben járhatóbb tehát az az út, hogy a jog nem egyetlen, hanem különféle területekre korábban kialakított és megszilárdult jogintézményekkel siet az adatbázisok védelmére.