JÓSA ANDRÁS

(1834- 1918)

Jósa András 1834. november 30-án született Nagyváradon. Az orvosi pálya félig-meddig hagyomány volt családjában, mert nagyapja Jósa István Szabolcs vármegye főorvosa nagy és jó hírnévnek örvendett.
Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon, Pesten, Pozsonyban végezte, majd Bécsben fejezte be. Tanulmányai végeztével először jogásznak ment, de a második szemeszter után abbahagyta, majd 1853-ban beiratkozott a magyaróvári Gazdasági Főiskolára. Ezt a stúdiumot el is végezte az akadémián és gróf Széchényi István nagycenki birtokán ezután egy ideig édesapja nagyszántói birtokán hasznosította.
Iparkodott beilleszkedni az akkori nemesség vidéki életébe, azonban a vadászat, a mulatozás egyáltalán nem vonzotta, nem tudta betölteni Jósa örökös mozgásra, tevékenységre beállított életét. Már ebben az időben sokat fúrt-faragott. Nagyfokú kézügyességét az esztergapad mellett is jól kamatoztatta. Ez döntötte el későbbi sorsát! A sok esztergályozás miatt tályogot kapott, s az ügyetlen felcser 43 incisiót végzett rajta, míg végül hosszas fekvés, betegeskedés után kilökődött az idegen test. A sok szenvedés megérlelete elhatározását: orvos lesz, mint nagyapja. 1860-ban Bécsben az egyetem orvosi fakultására iratkozik be.
index
1. ábra

1864-ben kapja meg orvosi oklevelét.

oklevél
2. ábra

Először a döblingi elmegyógyintézetben, majd Skoda-nál a belgyógyászaton gyarapítja tudását. Ebben az időben Skoda Erzsébet királynéhoz ajánlja be orvosi kísérőnek, de Jósa nem vállalja, Nagykállóban telepszik le.

A mai megyei kórházunk egyenes jogutóda, "folytatása" a nagykállói Kórháznak melynek születése körül a Nyírség két leghíresebb orvosa Dr. Korányi Frigyes és Dr. Jósa András bábáskodott. Az első kezdeményező Korányi Frigyes volt , azonban alig rakta le a kórház alapjait 1864. december 27-én Pestre költözött. Szerencsére ugyanekkor frissen végzett, tehetséges orvos Dr. Jósa András telepedett le Nagykállóban. A város a Korányi örökébe lépő Jósa András személyében olyan kiváló orvost kap aki az időjárás viszontagságaival nem törődve járja óriási kiterjedésű körzetét, sikeresen gyógyítja betegeit.
Ő vette át a kórház ügyeit és 20 éves ottani működése idején a Korányi által létesített 8 ágyat 84 ágyas komoly intézménnyé fejlesztette, olyan nagy volt személye iránt a lakosság bizalma és igénye.Tapasztalnia kellett, hogy a kórház fenntartása és főleg a bővítése rengeteg pénzt igényel. Éppen ezért nagy vagyonát és nem csekély orvosi keresetét is jórészt dédelgetett kórházára költötte.

Írásaiból tudjuk, hogy 8 évig fel sem vette kórház-igazgatói fizetését. Ezt az összeget egy alorvos alkalmazására és a kórház műszereinek, berendezési tárgyainak beszerzésére fordította. Jósa rájött, hogy csakis társadalmi segítséggel képes megoldani a feledatokat, a sok költség előteremtését. ( Hét megyére szóló megyebálokat rendezett a kórház céljaira). Ehhez szükség volt társadalmi szervezetekre, egyesületekre. Ezért még 1864-ben megalakította Nagykállóban a Kórház Egyletet és a Műkedvelő és Színpártoló Egyesületet. A kórház fejlődését jelzi, hogy 1865-től Jósa András már önálló igazgató-főorvosa a Szabolcs megyei nyilvános Közkórháznak.

Hallatlan zsenialitással laboratóriumi segédletek nélkül, pusztán kopogtatással és hallgatózással, a differenciáldiagnosztika legmagasabb fokú alkalmazásával ismerte fel a betegségeket. ( Abban az időben az inspectio, a palpatio, a percussio, az auscultatio és a vizeletvizsgálat mellett más kisegítő módszer nem állott rendelkezésre ). Az alábbi ábrán látható a hallgatózáshoz használt segédeszköze.

oklevél
3. ábra

Sok munkája közepette is szakított magának annyi időt, hogy 1865-ben Bécsben a sebészi diplomát is megszerezze.

Jósa András idejében igen sok a láp, mocsár, lecsapolatlan vadvíz a Nyírségben. A malária- a lázas rohamtól kezdve, az enterális szimptómákon és az idegrendszeri laesiókon keresztül- számtalan formában, magas számban szedte áldozatait. Nagyon eredményesen gyógyította, mivel idejében és atypusos alakjában is felismerte. Jósa mindenféle kezelésnél előbbrevalónak tartotta oki therápiát, s mindig az okokat igyekezett kipuhatolni. Rendszerint nem is rendelt csak egyféle gyógyszert. A chinint betegeinél és családjában is előszeretettel használta ezért a chinin-pilulát abban az időben még megyén kívül is csak Jósa-pilulának nevezték.

oklevél
4. ábra

Korának másik nagy pusztító kórja a lues volt amely szinte járványszerűen lépett fel a múlt század 2. felében. A spirochéta kimutatása, a Wassermann-reakció még ismeretlen volt. Ő azonban bravúros diagnosztikai készségével felismerte a sok formában jelentkező, a népet tizedelő betegséget és a higany, jód egyénenként megítélt adagjával jó eredményeket ért el. Idült csont-bőrfekélyeket, ráknak tartott gummákat, izomsorvadásnak gondolt gerincvelő- syphilist,amelyet idegspecialisták is infaustnak ítéltek, eredményesen kezelt.

Sikeres belgyógyászati működésén kívül a sebészetben is páratlan eredményeket produkált. Műtéti tevékenysége a mostoha aseptikus körülmények között is sikeres volt. Legtöbb műtéte a kizáródott sérv és hírnevét is az első sikeresen operált kizárt sérvvel szerezte. Végzett amputációt, méh-exstirpátiót, megnyitott tályogokat, lymphomákat, szemészeti műtéteket, Jósa András volt az első kontinensünkön aki a hüvelyen keresztüli méh-exstirpátiót elvégezte a maga által készített műszerrel.

oklevél
5. ábra

Híres volt szürke hályog műtéteiről amelyet Berlinben Graefe szemészprofesszortól sajátított el, majd otthon egy rendkívül szellemes fantomot készített , s ezen gyakorolta a műtétet amíg tökéletesen nem sikerült.
Gyógyító munkájában alkalmazta a hypnosist amelyben eleinte nem hitt, később e téren is sikereket ért el.
Állandó figyelemmel kísérte a külföldi felfedezéseket. Pasteur, Semmelweis, Lister, Koch eredményeit azonnal beillesztette gyakorlati munkájába. Koch-nál személyesen is járt. A tuberculin felfedezése után ismét felkereste és hosszabb időt töltött laboratóriumában.
Megszervezte kórháza adminisztrációját is. Így adódott, hogy 1884-ben Jósa András megyei főorvosnak Nyíregyházára költözvén már komoly, jelentős közkórházat hagyott utódjára.

1884.január 1-én átvette Szabolcs vármegye egészségügyi vezetését, elfogadta a vármegyei tiszti főorvosi állást. Erős akarattal, tengernyi munka és fáradság árán sikerült olyan korszakalkotó intézkedéseket életbe léptetni, melyeknek nemcsak a megyében lett áldásos eredménye, hanem országszerte elfogadták, követésre méltónak találták. Bevezette a betegségi és halálozási statisztikát, átszervezte a halottkémlelést, most már reális adatokra támaszkodva állította össze a havi jelentéseit. A hely és idő szerint feltüntetett megbetegedések és halálozások számával rámutatott a közegészségügy bajaira.
Orvosi munkájában legmaradandóbb, hogy már abban az időben felismerte a lakosság egészségügyi nevelésének, egészségügyi felvilágosításának döntő szerepét az egészségügy fejlesztése és a járványok megelőzése vonatkozásában. Már ebben az időben javasolta, hogy a fertőző betegségek leküzdését tekintsék állami feladatnak és a felmerülő költségeket az állam viselje. Megyei főorvossága alatt foglalkozott a bábaügy és a gyermekvédelem rendezésével, s keresztülvitte, hogy a gazdasági cselédek lakását elfogadhatóvá tették.

A járványok ( typhus abdominális, cholera, tbc stb.) elleni küzdelemben nagy eredményeket ért el a környezet ( ház, udvar, utca ) és a személyi higiénés viszonyok megjavításával, továbbá a tehénhimlőnyirok és a diphtéria elleni savó propagálásával. Minden erejét latba vetve kierőszakolta, hogy a karról karra történő himlőoltást, a lues átvitelének megakadályozása érdekében tiltsák meg. A typhus- és kolera- járványok megelőzésére javaslatára megyei szabályrendeletet hoztak, mely szerint minden község 1000 lakosonként 1 kutat köteles fúratni. A rendelet végrehajtása után jelentkezett az eredmény: feltűnő módon zuhant a kolerás megbetegedések száma, bizonyítva Jósa András igazát.

Rendkívül nagy jelentőségű a gyermekhalandóság csökkentése érdekében folytatott harca. Évi jelentéseiben sokat foglalkozott ezzel a problémával, kereste az okát. Meg is találta abban, hogy a nagybirtokon több zsellér család lakott egyetlen szobában. Ebből az embertelen elhelyezésből adódott, hogy a rossz levegő , mindenféle ragályos betegség, a leküzdhetetlen tisztátlanság ragadta el a gyerekek tízezreit. Makacs és szívós küzdelem eredménye lett, hogy a törvényhatóság elrendelte, miszerint 1 lakásban csak 1 család lakhatott.

Hosszú megyei főorvosi ténykedése alatt érlelődött meg benne a gondolat, hogy az egészségügyileg elmaradt, kultúrálatlan néptömeget rá kell nevelni a helyes egészségügyre és ezt a nevelést az elemi iskolában kell elkezdeni. Ennek érdekében javasolta, hogy az egészségtant a tanítóképzőkben, középiskolákban, papneveldékben főtantárgyként kellene tanítani.

Jósa András az a rendkívüli ember volt aki egyesített magában az emberi lélek legértékesebb tulajdonságait és így nem érezte szükségét annak, hogy a többi nagyok közelében, azok társaságában munkálkodják, hanem otthonában, szűkebb pátriája határain belül, csendben, az igazi tudós igénytelenségével, de annál eredményesebben alkotott és intézkedett, szabta meg azokat az irányelveket és módokat, amelyeket utódai magukévá tehettek és gyümölcsöztethettek az emberiség javára.
1915-ben még a nyíregyházi hadikórházban adta tudása javát és humánumtól áthatott meleg szeretetét a háború sebesültjeinek. Sikeres és áldásos munkájáért Vöröskereszt Kitüntetést kapott, melyet haláláig viselt.

1918. szeptember 6-án 84 eredményekben és sikerekben gazdag év után távozott az élők sorából. Két emberöltőre kiterjedő munkássága nem volt hiábavaló. Nevét és emlékét Nyíregyházán a szép múzeum, egy utca, egy kút, egy városrész és a kórház őrzi.
Jósa András élete, orvosi hivatástudata, ügyszeretete és embersége ma is példakép lehet az orvosok, egészségügyi dolgozók számára.

A bemutatott eszközök a nyíregyházi Jósa András Múzeum tulajdonát képezik és állandó kiállítás keretében a helyszínen megtekinthetők.


©1997 - TomCat & VTP