(1834- 1918)
1864-ben kapja meg orvosi oklevelét.
Először a döblingi elmegyógyintézetben, majd Skoda-nál a belgyógyászaton gyarapítja tudását. Ebben az időben Skoda Erzsébet királynéhoz ajánlja be orvosi kísérőnek, de Jósa nem vállalja, Nagykállóban telepszik le.
A mai megyei kórházunk egyenes jogutóda, "folytatása" a nagykállói Kórháznak melynek
születése körül a Nyírség két leghíresebb orvosa Dr. Korányi Frigyes és Dr. Jósa András
bábáskodott. Az első kezdeményező Korányi Frigyes volt , azonban alig rakta le a kórház
alapjait 1864. december 27-én Pestre költözött. Szerencsére ugyanekkor frissen végzett,
tehetséges orvos Dr. Jósa András telepedett le Nagykállóban. A város a Korányi örökébe
lépő Jósa András személyében olyan kiváló orvost kap aki az időjárás viszontagságaival
nem törődve járja óriási kiterjedésű körzetét, sikeresen gyógyítja betegeit.
Ő vette át a kórház ügyeit és 20 éves ottani működése idején a Korányi által létesített 8
ágyat 84 ágyas komoly intézménnyé fejlesztette, olyan nagy volt személye iránt a lakosság
bizalma és igénye.Tapasztalnia kellett, hogy a kórház fenntartása és főleg a bővítése rengeteg
pénzt igényel. Éppen ezért nagy vagyonát és nem csekély orvosi keresetét is jórészt
dédelgetett kórházára költötte.
Írásaiból tudjuk, hogy 8 évig fel sem vette kórház-igazgatói fizetését. Ezt az összeget egy alorvos alkalmazására és a kórház műszereinek, berendezési tárgyainak beszerzésére fordította. Jósa rájött, hogy csakis társadalmi segítséggel képes megoldani a feledatokat, a sok költség előteremtését. ( Hét megyére szóló megyebálokat rendezett a kórház céljaira). Ehhez szükség volt társadalmi szervezetekre, egyesületekre. Ezért még 1864-ben megalakította Nagykállóban a Kórház Egyletet és a Műkedvelő és Színpártoló Egyesületet. A kórház fejlődését jelzi, hogy 1865-től Jósa András már önálló igazgató-főorvosa a Szabolcs megyei nyilvános Közkórháznak.
Hallatlan zsenialitással laboratóriumi segédletek nélkül, pusztán kopogtatással és hallgatózással, a differenciáldiagnosztika legmagasabb fokú alkalmazásával ismerte fel a betegségeket. ( Abban az időben az inspectio, a palpatio, a percussio, az auscultatio és a vizeletvizsgálat mellett más kisegítő módszer nem állott rendelkezésre ). Az alábbi ábrán látható a hallgatózáshoz használt segédeszköze.
Sok munkája közepette is szakított magának annyi időt, hogy 1865-ben Bécsben a sebészi diplomát is megszerezze.
Jósa András idejében igen sok a láp, mocsár, lecsapolatlan vadvíz a Nyírségben. A malária- a lázas rohamtól kezdve, az enterális szimptómákon és az idegrendszeri laesiókon keresztül- számtalan formában, magas számban szedte áldozatait. Nagyon eredményesen gyógyította, mivel idejében és atypusos alakjában is felismerte. Jósa mindenféle kezelésnél előbbrevalónak tartotta oki therápiát, s mindig az okokat igyekezett kipuhatolni. Rendszerint nem is rendelt csak egyféle gyógyszert. A chinint betegeinél és családjában is előszeretettel használta ezért a chinin-pilulát abban az időben még megyén kívül is csak Jósa-pilulának nevezték.
Korának másik nagy pusztító kórja a lues volt amely szinte járványszerűen lépett fel a múlt század 2. felében. A spirochéta kimutatása, a Wassermann-reakció még ismeretlen volt. Ő azonban bravúros diagnosztikai készségével felismerte a sok formában jelentkező, a népet tizedelő betegséget és a higany, jód egyénenként megítélt adagjával jó eredményeket ért el. Idült csont-bőrfekélyeket, ráknak tartott gummákat, izomsorvadásnak gondolt gerincvelő- syphilist,amelyet idegspecialisták is infaustnak ítéltek, eredményesen kezelt.
Sikeres belgyógyászati működésén kívül a sebészetben is páratlan eredményeket produkált. Műtéti tevékenysége a mostoha aseptikus körülmények között is sikeres volt. Legtöbb műtéte a kizáródott sérv és hírnevét is az első sikeresen operált kizárt sérvvel szerezte. Végzett amputációt, méh-exstirpátiót, megnyitott tályogokat, lymphomákat, szemészeti műtéteket, Jósa András volt az első kontinensünkön aki a hüvelyen keresztüli méh-exstirpátiót elvégezte a maga által készített műszerrel.
Híres volt szürke hályog műtéteiről amelyet Berlinben Graefe szemészprofesszortól sajátított
el, majd otthon egy rendkívül szellemes fantomot készített , s ezen gyakorolta a műtétet amíg
tökéletesen nem sikerült.
Gyógyító munkájában alkalmazta a hypnosist amelyben eleinte nem hitt, később e téren is
sikereket ért el.
Állandó figyelemmel kísérte a külföldi felfedezéseket. Pasteur, Semmelweis, Lister, Koch
eredményeit azonnal beillesztette gyakorlati munkájába. Koch-nál személyesen is járt. A
tuberculin felfedezése után ismét felkereste és hosszabb időt töltött laboratóriumában.
Megszervezte kórháza adminisztrációját is. Így adódott, hogy 1884-ben Jósa András
megyei főorvosnak Nyíregyházára költözvén már komoly, jelentős közkórházat hagyott utódjára.
1884.január 1-én átvette Szabolcs vármegye egészségügyi vezetését, elfogadta a vármegyei
tiszti főorvosi állást. Erős akarattal, tengernyi munka és fáradság árán sikerült olyan
korszakalkotó intézkedéseket életbe léptetni, melyeknek nemcsak a megyében lett áldásos
eredménye, hanem országszerte elfogadták, követésre méltónak találták. Bevezette a
betegségi és halálozási statisztikát, átszervezte a halottkémlelést, most már reális adatokra
támaszkodva állította össze a havi jelentéseit. A hely és idő szerint feltüntetett megbetegedések
és halálozások számával rámutatott a közegészségügy bajaira.
Orvosi munkájában legmaradandóbb, hogy már abban az időben felismerte a lakosság
egészségügyi nevelésének, egészségügyi felvilágosításának döntő szerepét az egészségügy
fejlesztése és a járványok megelőzése vonatkozásában. Már ebben az időben javasolta,
hogy a fertőző betegségek leküzdését tekintsék állami feladatnak és a felmerülő költségeket
az állam viselje. Megyei főorvossága alatt foglalkozott a bábaügy és a gyermekvédelem
rendezésével, s keresztülvitte, hogy a gazdasági cselédek lakását elfogadhatóvá tették.
A járványok ( typhus abdominális, cholera, tbc stb.) elleni küzdelemben nagy eredményeket ért el a környezet ( ház, udvar, utca ) és a személyi higiénés viszonyok megjavításával, továbbá a tehénhimlőnyirok és a diphtéria elleni savó propagálásával. Minden erejét latba vetve kierőszakolta, hogy a karról karra történő himlőoltást, a lues átvitelének megakadályozása érdekében tiltsák meg. A typhus- és kolera- járványok megelőzésére javaslatára megyei szabályrendeletet hoztak, mely szerint minden község 1000 lakosonként 1 kutat köteles fúratni. A rendelet végrehajtása után jelentkezett az eredmény: feltűnő módon zuhant a kolerás megbetegedések száma, bizonyítva Jósa András igazát.
Rendkívül nagy jelentőségű a gyermekhalandóság csökkentése érdekében folytatott harca. Évi jelentéseiben sokat foglalkozott ezzel a problémával, kereste az okát. Meg is találta abban, hogy a nagybirtokon több zsellér család lakott egyetlen szobában. Ebből az embertelen elhelyezésből adódott, hogy a rossz levegő , mindenféle ragályos betegség, a leküzdhetetlen tisztátlanság ragadta el a gyerekek tízezreit. Makacs és szívós küzdelem eredménye lett, hogy a törvényhatóság elrendelte, miszerint 1 lakásban csak 1 család lakhatott.
Hosszú megyei főorvosi ténykedése alatt érlelődött meg benne a gondolat, hogy az egészségügyileg elmaradt, kultúrálatlan néptömeget rá kell nevelni a helyes egészségügyre és ezt a nevelést az elemi iskolában kell elkezdeni. Ennek érdekében javasolta, hogy az egészségtant a tanítóképzőkben, középiskolákban, papneveldékben főtantárgyként kellene tanítani.
Jósa András az a rendkívüli ember volt aki egyesített magában az emberi lélek legértékesebb
tulajdonságait és így nem érezte szükségét annak, hogy a többi nagyok közelében, azok
társaságában munkálkodják, hanem otthonában, szűkebb pátriája határain belül, csendben,
az igazi tudós igénytelenségével, de annál eredményesebben alkotott és intézkedett,
szabta meg azokat az irányelveket és módokat, amelyeket utódai magukévá tehettek
és gyümölcsöztethettek az emberiség javára.
1915-ben még a nyíregyházi hadikórházban adta tudása javát és humánumtól áthatott
meleg szeretetét a háború sebesültjeinek. Sikeres és áldásos munkájáért Vöröskereszt
Kitüntetést kapott, melyet haláláig viselt.
1918. szeptember 6-án 84 eredményekben és sikerekben gazdag év után távozott az élők
sorából. Két emberöltőre kiterjedő munkássága nem volt hiábavaló. Nevét és emlékét
Nyíregyházán a szép múzeum, egy utca, egy kút, egy városrész és a kórház őrzi.
Jósa András élete, orvosi hivatástudata, ügyszeretete és embersége ma is példakép lehet az
orvosok, egészségügyi dolgozók számára.