Ahol nem romlik el semmi, ahol a programozó optimális kódot fejleszt, a rendszergazda nem nyúl mellé, ahol nem fogy ki az áram a konnektorból, a felhasználók jóindulatúak és képzettek, valamint a munkatársak elkötelezettek és sírig tartó hűséget fogadtak: nos ott nem fontos végiggondolni, mi lesz akkor, ha a dolgok rosszabbra fordulnak. Minden más (kevésbé szerencsés, de annál életszerűbb) informatikai szolgáltató szervezetnek szembe kell néznie három fő kérdéssel:

- - Mennyire fontosak a cégemnek azok a dolgok, amiket szolgáltatok neki?

- - Miket teszünk annak érdekében, hogy a dolgok ne forduljanak rosszra?

- - Miket tudunk tenni, ha a dolgok mégis rosszra fordulnak?

A fenti kérdéskörrel szemben nem ritkák a szélsőséges hozzáállások. Tipikus például, hogy a problémát majd megoldjuk, ha felbukkan. Valóban lehet gyorsan is géptermet költöztetni, generátort bérelni, szervert installálni, mentést visszaállítani. De csak abban az esetben, ha nem a legnagyobb felfordulás közepén kell kitalálni, hogy mindezeket hogyan is kell pontosan csinálni. Hasonlóan, sok rendszergazda szerint triviális, hogy milyen megelőző intézkedéseket kell tenni egy gondos üzemeltetőnek. De elég nehéz két rendszergazdát találni, akik egyet is értenek ezekben a ?triviális? intézkedésekben?

Tiszta vizet lehet önteni a pohárba, ha a fenti kérdéskört egy-egy, pár oldalas anyagban megpróbáljuk összefoglalni. A BIA (Business Impact Analyse) összefoglalja, hogy cégünk üzleti folyamatait milyen informatikai folyamatok támogatják és milyen következményei lennének egy adott támogató folyamat kiesésének. A DRP (Disaster Recovery Plan) összegzi azokat a tevékenységeket, amikkel válaszolni tudunk a szolgáltató rendszert érő negatív hatásokra, a BCP (Business Continuity Plan) pedig a támogató folyamatok zavara esetén bevethető fogatókönyveket tartalmazza.