Az előadás azokat a törekvéseket kívánja bemutatni, amelyek a SZIE KDKL-ben az intézményi tudás allokáció megteremtése érdekében az elmúlt években történtek.

Az előadás első részében a technikai miliő belső munkafolyamatokra gyakorolt hatását szeretném vázolni.

A könyvtárak mindig is vezető szerepet töltöttek be a tudás allokáció terén. Az oktatási intézmények hátterében végzett munkájuk elengedhetetlen része egy intézmény sikerének, de az abból fakadó előnyökből nem minden esetben részesülnek maradéktalanul. A könyvtárak gyakran csak a tudás felhalmozóinak szerepében, míg az intézmények a tudás egyedüli közvetítőiként aposztrofálták magukat.

Egy modern kori könyvtárnak is szembesülnie kell ezekkel a régi struktúrákkal, melyek ezt az előítéletet hordozzák, miközben folyamatait már egy recens technológiai környezetbe ágyazva kell megvalósítania.

Bár a technológia önmagában nem jelentene változást, ha csupán a régi metódusokat támogatná, de meg is változtatja azokat, illetve újakat is létrehoz. Ennek következtében, az információ korában a könyvtárak tudás gyűjtő és szervező munkája nem csak felgyorsult, de izgalmas részletekkel bővült, melyeket leggyakrabban a könyvtári elektronikus szolgáltatásokban fedezhetünk fel.

A második részben röviden az online szolgáltatások könyvtári részlegekre gyakorolt hatását elemzem.

A modern könyvtár elektronikus szolgáltatásait csak a kezdetekben adoptálták a klasszikus architektúrákra. A jelenlegi törekvések már egy technológiával támogatott intézményi szintű konnekcionista miliőt céloznak meg. A szolgáltatások így nem csak az „e” előtagot, hanem egy konnektivista szemléletet is kapnak: a könyvári e-szolgáltatások előretörése az egész intézmény informatikai stratégiáját megváltoztatja, kooperációra késztetve a szigetszerű fejlesztéseket.

Az előadás harmadik része a könyvtárak tudás allokációs aspektusai közül az informatikai és oktatási szerepköröket emeli ki.

A könyvtárak hálózata és a vele paralel iskolarendszer egy természetes konnektivista mutualizmus. A konnektivizmus itt együtt jár a technológiai konnekció megoldásaival és egy pedagógiai szerepkörrel is. A könyvtárak ilyen intenzív előretörése leginkább ott mutatkozik meg, ahol teret kapnak a tudás átadásban, a képzésben.

A modern könyvtár, a hagyományosan meglévő fizikai hálózatát virtuális rétegek sokaságával egészítette ki: online könyvtári szolgáltatások, e-könyvek, de ide tartoznak a legújabb trendek is, mint az e-learning és az e-portfólió.

A tudás egyirányú kiáramoltatása lényegében megszűnt, helyét a kétirányú kommunikáció vette át, egyre nagyobb helyet (elsősorban virtuális teret) biztosítva a non-formális tudásátadásnak. Ez a „nyitottság” egyes esetekben természetes folyamat és attitűd, más esetekben a kényszer szülte realitás.

A konnektivista könyvtár a tudás allokáció központja, a tudáshálózatok intézményesített formája, lényegében az oktatási intézmény tartalomszolgáltatója.