Hálózati protokollok formális szemmel
Dávid Ákos
<>
Pannon Egyetem
Csatári János
<>
Szegedi Tudományegyetem
Beleznay Péter
<>
Fast Lane Kft
A hálózati protokollok a nagyméretű és komplex szoftverrendszerek sajátosságait hordozzák, ezért egymásra épülő, hierarchikus rétegekbe szervezik őket (pl.: ISO/OSI referenciamodell). A rétegelt szerkezet lehetővé teszi, hogy az egyes kommunikációs funkciókat egymástól függetlenül definiáljuk, ezzel együtt ezek fejlesztése is külön – eltérő szabványok szerint – történjen. Egy adott réteghez tartozó protokoll egyfajta fekete dobozként képzelhető el, amely úgy kínál szolgáltatásokat a felette lévő rétegnek, hogy a vele egy szinten lévő egyedekkel kommunikálva igénybe veszi az alatta lévő réteg szolgáltatásait. A tényleges protokoll az adott réteg kommunikációs szabályaiból és a felette lévő rétegnek nyújtott szolgáltatásokból (szolgáltatásspecifikáció) tevődik össze. A protokoll egyedeinek leírását, valamint a szolgáltatásspecifikációt együttesen protokollspecifikációnak nevezzük. Miután az informális technikával és természetes nyelvek segítségével történő protokollspecifikáció elégtelennek bizonyult, a figyelem középpontjába a formális módszerek kerültek. A formális specifikációk használatának egyik előnye, hogy szigorúan elemezhetők a teljesség és a következetesség szempontjából.