Lezárulóban van a múlt és kezd kibontakozni a jövő  –  az örök érvényű, de éppen ezért semmitmondó megállapítás különös értelmet nyer Európában az EU VII. Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogramjának (7th Framework Program, rövidítve FP7) előttünk álló lezárásával és a helyébe lépő Horizon2020 közelgő beindításával.

A kutatás feltételrendszerének, szervezésének, finanszírozásának, adminisztrálásának, egész szemléletének fokozatos – és most ugrásszerűvé váló – össz-európai (és így remélhetőleg minden EU tagországban érvényesülő) kedvező átalakulása az ERA (European Research Area, azaz Európai Kutatási Térség) kiépülésével, ezen belül a Kutatási Infrastruktúrák (Research Infrastructures, RI) gyors – térben elosztott, de funkcionálisan integrált – fejlődésén és különösképpen az e-Infrastruktúrák szerepének szinte felmérhetetlen léptékű és sebességű növekedésén keresztül minden eddiginél nagyobb jelentőséget kölcsönöz a kutatói hálózatoknak, valamint a kutatói hálózatok talaján hihetetlen ütemben épülő kommunikációs, kollaborációs, grid, cloud, tárolási, tartalomkezelési, virtuális környezeti és virtuális közösségépítési infrastruktúra-komponenseknek, azok komplex, de a felhasználói közreműködésre épülő fejlesztés következtében ”barátságos” szolgáltatásként történő széleskörű rendelkezésre állásának, a kutatás mellett a teljes innovációs lánc erősítését is lehetővé tevő eredmény-orientáltságának.

Az NREN-ek (National Research and Education Networks, Nemzeti Kutatási és Oktatási Hálózatok) történetük legizgalmasabb periódusának, a kihívások és lehetőségek mindeddig elképzelhetetlen választékának, a tevékenységükhöz kapcsolódó társadalmi-gazdasági felelősség korábban el sem képzelt szintjének néznek elébe.

Mindezt átfogóan igyekszik bemutatni a terjedelmi korlátok keretein belül az előadás, kiemelt súllyal foglalkozva az európai beágyazással, a feltételrendszer 2013-2020 közötti várható alakulásával.