A dokumentumokhoz való egyetemes hozzáférés követelményének eleget téve, az országos és megyei könyvtáraink után a kisebb, speciális gyűjteményeinkben is megérett a helyzet a meglévő kézi katalógustételek gépi formátumra alakítására. Jelen előadás a közelmúltban lezajlott két nagy projektjét szeretné összehasonlítani és ezek alapján tanulságait levonni két egymástól gyökeresen eltérő retrokonverziós programnak. A konverzió tárgyát az alábbiak képezték:

–        -  A HM HIM Hadtörténeti Könyvtár 20 ezer cédulája       

–      -  - A Táncművészeti Főiskola könyvtárának 12 ezer cédulája

 A két projekt során a feldolgozás módszertana is gyökeresen más volt. Míg az egyik esetben ténylegesen a cédulából képződtek a katalógus tételrekordjai, a másik esetben a szkennelt cédulák adatai alapján behasonlítással megtalált és helyi adatokkal kiegészített rekordokból épült az adatbázis. Az első esetben az adat csoportok és adatok szegmentálása a betöltést követően egy huntéka adatbázisban a központozási jelek mentén történt, míg a második esetben a cédulák szkennelése és felboncolása csak a megfelelő rekord begyűjtése céljából történt. A szkennelt / darabolt cédula adatbázis nagyobb mértékű utómunkálatot igényelt az összetöltött adatbázishoz képest, ahol azonban főképpen a besorolási adatok sokszínűsége okozta a problémákat.

Milyen megfontolások vezettek a két módszer kiválasztásához?

Milyen problémákkal kellett szembesülni

Milyen költségvonzata volt a két projektnek?

Az előadás a fenti kérdésekre keresi a választ.