Az Internet mai működése a kommunikációs csatornák általánosan meglevő tulajdonságain alapul: a késleltetés, a hibaarány, a csomagvesztés kezelhető határok között mozognak. Az útvonalak végponttól végpontig kétirányúak, a kapcsolatok általában tartósak (nincsenek huzamos szakadások), a válaszidők globális méretekben is legfeljebb másodperces nagyságrendűek, a bithibaarány és csomagvesztés viszonylag kicsi. A TCP/IP protokollokat ezen implicit feltételezések alapján tervezték. Ha az összeköttetések ettől alapvetően különbözők, például űreszközök vagy időszakosan elérhető repülőgépek használatakor, az adatátvitelt más elveken alapuló protokollokkal kell megvalósítani. A mély űr (deep space) felderítésében részt vevő eszközök időszakos, rendkívül nagy késleltetésű és hibaarányú összeköttetéseket használnak. A Delay- and Disruption-Tolerant Networking (DTN) technológia a protokollkészlet újratervezésével válaszol erre a kihívásra, mint például a “tárol-továbbít” üzenetküldést használó Bundle Protocol bevezetésével. A DTN állomások tartós tárolókat tartalmaznak és opcionálisan ún. felügyelt továbbításra is képesek. Bár megmaradt a csomagkapcsolt működési elv, a továbbítási felelősség már a hop-by-hop elvet követi, ami különbözik a TCP/IP end-to-end természetétől. A Bundle Protocol az OSI 5. rétegben működik és végpont-azonosítókat használ, amelyek nem kötődnek szigorúan a helyszínhez. Tárgyaljuk ezenkívül a lehetséges új Layer 3 és Layer 4 protokollokat és ezek Bundle Protocol-hoz való viszonyát.